IDÉN LENNE DR.BARSI
ERNŐ 95 ÉVES
„…Egy község népzenei hagyományainak szempontjából
döntő jelentősége van azoknak az alkalmaknak, melyeken megszólal a dal.
Ha nincs dalolási alkalom, megszűnik a népdal,
mert a már tudott népdal is elkopik, feledésbe merül
közösségi éneklés nélkül.…”
(Dr.Barsi Ernő: Megérett, megérett Écs hegyén a szőlő c. daloskönyvből)
A Népdalkör pünkösdvasárnap
tartotta hagyományos Népzenei Találkozóját az écsi Művelődési Házban,
ahol megemlékeztünk a már sajnos elhunyt dr.Barsi Ernő néprajztudósról,
a népdalkör alapítójáról annak közelgő születésnapja alkalmából,
valamint segítőjéről Orbán Lászlóról, a község művelődési ház
vezetőjéről, az iskola igazgatójáról, aki a Megérett megérett Écs
hegyén a szőlő c. daloskötetben segédkezett a népdalgyűjtőnek, és
megírta Écs község történetét.
A rendezvényt dr.Barsi Ernő lánya, Barsi Hajna nyitotta meg, aki néprajzi és népművészeti szakember.
A műsorban közreműködtek: a helyi Dr. Barsi Ernő Népdalkör, a
Csillagfürt Népdalkör Felvidékről Nagyabonyból, és a szomszédos
településről a Nyúli Borbarát Dalkör.
Ezen a délutánon felcsendültek dr.Barsi Ernő által Écsen, Vitnyéden és
a Rábaközben felgyűjtött népdalok, de nem maradhattak el a Borbarát
Dalkörtől a bordalok sem, és a szokásos közös éneklés sem.
A két, községért sokat tett ember életútját Farkas Márta
népdalkörvezető ismertette, aki hangzóanyag segítségével néhány
beszélgetést, interjút is felelevenített tőlük a régmúlt időkből.
Dr.Barsi Ernő (1920. június 28. – 2013. augusztus 8.)
1920. június 28-án Sály községben született Barsi Lajos és Kiss
Erzsébet református iskolai tanítók gyermekeként. Tanítási óráikon ő
kisgyermekként mindig részt vett, így iskolás kora előtt már
folyékonyan megtanult olvasni. Nagyon lenyűgözte a falusi környezet és
annak gazdag néprajzi kultúrája. Először a hajdúböszörményi
gimnáziumban tanult, majd végül a középiskolai tanulmányait
Sárospatakon fejezte be 1938-ban. Ekkor alapozta meg hegedűtudását és
zenei ismereteit is. Később teológiát is tanult, 1942-ben pedig
felvették a budapesti Zeneakadémiára – előzetes sikeres tanulmányai
miatt rögtön a harmadik évfolyamra – hegedű tanszakra. Tanárai
között olyan szakmai híresség volt, mint Kodály Zoltán, akit mindig
példaképként emlegetett előadásaiban. 1944-ben lelkészképesítő vizsgát
tett, 1946-ban hegedűtanári diplomát szerzett. Ezután – mivel munkát
nem kapott – az apja által igazgatott iskolában tanított. A faluban
vegyes kart, hangversenyt szervezett, ami egy újságcikk nyomán szerete
meg számára az ismertséget.
1947-ben megjelent első írása „Sály falu zenei művelődése” címmel.
Ezután a győri Állami Konzervatóriumban hegedűtanári állást kapott.
Kodály javaslatára zenei előképzőt szervezett, célja a hatékony
népzenei oktatás volt.
A tanítás mellett népdalgyűjtést is végzett a falvakat és településeket
járva, és előadásokat is tartott. Győr környékén hangversenyeket
szervezett, ekkor ismerkedett meg Varsányi Ida győrújfalui tanítónővel,
akivel 1948-ban házasságot kötött, majd két gyermekük született.
1955-től már rendszeresen gyűjtött népzenei anyagokat. Először
szülőfalujában, majd később Győrben, Győr környékén, Rábaközben,
Szigetközben, Balaton-, Velencei-tó környékén, Bodrogközben, Bükkalján,
Felső Borsod, Csallóköz, és Mátyusföldön, Erdélyben, a burgenlandi
Őrvidéken, Bulgáriában, és Sumen környékén. 1959-ben a felsőfokúvá,
majd később főiskolává (Apáczai Csere János Főiskola) minősített győri
tanítóképző iskolára ment át oktatni. Éneket és hegedűt oktatott és
néprajzzal is foglalkozott. 1970-ben doktorált szellemi
néprajzból. Ezután jelent meg Daloló Rábaköz című népdalgyűjteménye.
1973-tól Écsen Pávakört szervezett és 16 éven át vezette azt. Ez idő
alatt (1985) készült el a Megérett megérett Écs hegyén a szőlő c.
daloskötete, melynek a létrejöttében sokat segítettek az akkor alakault
pávakör tagjai, mint adatközlők.
A Daloló Sokoróalja kötete, már csak halála után tudott megjelenni, de
az anyag ekkora már összeállt, a dalok szépen sorakoztak az általa
eltervezett sorrenben.
1982-ben nyugdíjas lett, de továbbra is aktív maradt, tanított,
valamint több településen zenei és néprajzi előadásokat tartott.
Népdalkórusának tagjaiból, tanítványaiból kamarakórus alakult
Melodiárium néven. Több mint 40 könyvet publikált.
E hosszú pálya 2013. augusztus 8.-án egy csütörtöki napon, halálával ért véget. Szépen, csendes mint ahogyan élt, elaludt.
Dr.Barsi Ernő 93 éves volt.
„Egy hitében, magyarságában,
világnézetében, tudásában rendíthetetlen ember sétált át a „túlsó
partra". Olyan szolgálattevő, aki édesapjától tanulta a nép szeretetét,
azt, hogy minden tudás csak akkor ér valamit, ha az az embereket
szolgálja. (Gülch Csaba)”
Orbán László (1923. Zalaszegvár - 1997. Győr)
Született Zalaszegváron.
Pályáját 1945. augusztus 10-én kezdte Tápszentmikóson, ahol 1954. augusztus 1-ig tanított, igazgató is volt.
Innét került Écsre, ahol 32 évig volt magyar-történelem szakos tanár és
igazgató. Iskolai feladata mellett 1973-ban vállalata a szép és új
kultúrház igazgatását. Nagy szerepet vállalt feleségével Szóka Edittel
a népdalkör és a hímzőkör megalakulásában és további működésében. Több
pályamunkát készített Écsről, ahol elmondása szerint annyira szeretett.
Nyugdíjazása után második otthonának tekintette a községet, s benne is
a kultúrházat.
A községben általa szervezett programokról, történésekrők hűen vezette
a kultúrház naplóit, melyek emléket őriznek munkáldokásának és a község
kimagasló közéletének. Szép és modern kultúrházunkban számos híres
közéleti ember megfordult és nyilatkozott az itt folyó munkáról
elismerően. Számtalan megyei-, járási rendezvényt is fogadott a ház,
mely azt mutatta, hogy már akkor jó volt a kapsolat a megyei-, járási
vezetőkkel.
1994-beni búcsúztatásakor feleségével azt nyilatkozták, hogy jó volt
együtt dolgozni dr.Barsi Ernővel, a település vezetőivel, és főleg a
község lakóival, akiktől annyi támogatást kaptak. Felesége követte a
példáját, hiszen szülőfalujáról Szerecsenről ő is több történetet írt,
adott közre. Volt, hogy együtt utaztak munkájukért kitüntetést átvenni
Budapestre.
Orbán László élete során sok kitüntetést kapott:
1978.augusztus 20. Kiváló Népművelő
1988. Kiemelkedő közművelődési tevékenységéért a Győr-Moson Sopron Megyei Tanács Közművelődési Díja
1995. Aranydiploma
1997-ben az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton I. díj
Sok pályázatot készített, melyekkel mindig I., II. helyezést ért el.
Iskolai munkáját is számos miniszteri dicséret kísérte.
Legnagyobb díja (kitüntetése) pedig talán az volt, amikor 1996. október
26-án feleségével Szóka Edittel –aki mindenben megértő társa volt-
megünnepelhették 50 éves házassági évfordulójukat.
További pályamunkát már nem készített, hiszen 1997. december 23-án 74
évesen eltávozott közülünk örökre. Mindig büszkén mesélt lányáról, aki
szintén pedagógus, és három unokájáról, akik megszépítették a Győrben
töltött utolsó éveket.
Emlékezzünk hát Orbán Lászlóra, mindenki „Igazgató Bácsijára”, aki
megismertette velünk Écs község történetét, a világ történelmét,
irodalmát, nevelt, oktatott és csak elhagyva az iskolapadot sok év
múltán jöttünk rá, hogy mennyi értéket is adott.
Szinte minden écsi emberrel volt kapcsolata, hiszen a 32 év alatt számos generáció nőtt fel a keze alatt.
Iskolai és kulturális munkájával sokat tett községünkért, melyért nem lehetünk elég hálásak Neki.
Köszönjük, és emlékét örökre megőrizzük!
Farkas Márta