Écsi csata
Az 1956-os écsi csata története
1956. november 8-án az écsi vasútállomás közelében főként tatabányai bányászok alkotta fegyveres nemzetőrök állták útját egy páncélosokból álló szovjet konvojnak. A forradalom vérbefojtása után négy nappal 45 perces tűzpárbaj alakult ki a két csoport között; a harcok végén 17 magyar fiatal kiszabadult a szovjet fogságból.
Az écsi tűzpárbaj már közel 20 éve él a köztudatban – a magyar nemzetőrök halálmegvető bátor tettéről dokumentumfilm és több újságcikk is készült –, mégis az 1990-es rendszerváltás után mostanáig emléktábla sem őrizte a tatabányai hősök heroikus cselekedetét az utókornak. Amit biztosan tudni lehet: a Pannonhalma és Écs közötti dombokon, a vasúti átjáró közelében megbúvó maroknyi, 25-30 fős magyar nemzetőr csapat páncélosokból álló, szovjet katonai menetoszloppal csapott össze 1956. november 8-án, a délelőtti órákban.
17 magyar fiatal menekült meg
„Az écsi vasútállomás közelében tatabányai bányászokból álló nemzetőrök nyitottak tüzet három-négy autóból álló szovjet konvojra. A váratlan támadás meglepte az orosz katonákat, nem számítottak erre a fogadtatásra. A kemény tűzharc jó háromnegyed órán át zajlott, amely végén a magyar felkelők kiszabadítottak a szovjetek karmai közül tizenhét foglyot. Bár sokat nem tudni róluk, többségükben olyan fiatalok voltak, diákok, egyetemisták, akik valamilyen szinten kötődtek a forradalomhoz, szimpatizáltak a magyar szabadság ügyével” – emlékezett meg a tatabányai nemzetőrökről Büki Lajos, a Török István és társai per harmadrendű elítéltje. (Az écsi tűzpárbajba keveredett nemzetőrök vezetője, Aba Mihály volt a Török István és társai per másodrendű vádlottja, de a két forradalmi csoport között egy rövid tényői találkozást leszámítva nem volt kapcsolat. Az, hogy a két elfogott nemzetőrt – Aba Mihály mellett Kovácshegyi Szilvesztert – bevonták a győri ügybe, az az ügyészség koncepciós eljárásának része volt – a szerk.)
Egyetlen megmenekült fogoly, akinek a nevét ismeri az utókor
„Az écsi vasútállomásnál megmentett foglyok közül egyetlen embert ismerünk név szerint, Dr. Nemes Györgyöt, aki a forradalom leverése után országos hírű baleseti sebész lett, az első Magyar Forma-1-es Nagydíjak vezető orvosa. A traumatológus professzorral többször beszélgettem az 1956. november 8-án történtekről, dióhéjban azt tudtam meg tőle, hogy az oroszok minden indok nélkül hurcolták el Győrből. Ha volt `bűne´, az annyi volt, hogy orvosi egyetemistaként ellátta a forradalomban megsebesült személyeket Budapesten.
Nyírádi József a tűzharc egyedüli magyar áldozata
A tatabányai nemzetőrök csapatát, Aba Mihály vezette, a magyar felkelők egy emberüket vesztették el a tűzharcban, az akkor 20 esztendős komlói származású bányász, Nyírádi József hunyt el a csatában. Őt az écsiek tisztességgel eltemették, s az államszocializmus éveiben is mindig akadtak olyanok, akik titokban gondozták a fájóan fiatalon távozott férfi sírját, rendszeresen gyújtottak neki gyertyát november 8-án. Amióta lehet, a rendszerváltás óta mi is minden évben megemlékezünk Nyírádi Józsefről és bátor társairól az écsi temetőben” – folytatta Büki Lajos, Győr 1956-os hőse.
„Az écsi csata blama volt a hazánkat megszálló vörös hadseregnek – feltehetően több emberük meghalt a tűzharcban –; nem volt más választásuk, visszamenekültek Győrbe. Az, hogy a szovjetek szégyenükben mélyen hallgattak a megfutamodásukról, a valós veszteségeikről – Kosziljev vezérőrnagy csak könnyebb sérülteket volt hajlandó elismerni –, később jól jött számunkra a tárgyalások során. Ha ugyanis a szovjetek halálos áldozatokról számoltak volna be, Aba Mihály és Kovácshegyi Szilveszter aligha úszta volna súlyos börtönévekkel. A tatabányai nemzetőrök az écsi csata után Tényő felé vették az irányt, legalábbis azok, akik még kitartottak a csapat mellett. A tűzharc után ugyanis többen inkább visszaindultak szeretteikhez Tatabányára, a 25-30 fős brigádból mindössze bő tucatnyian keltek át az erdőn Tényő felé. Ők a falu szélén álló házban kaptak menedéket Dombi Ilona családjától” – zárta emlékezését Büki Lajos.
Szeghalmi Balázs
Képek:
Büki Lajos, 1956-os hős, Győr díszpolgára, a Török István és társai per harmadrendű elítéltje. Fotó: Csapó Balázs (Kisalföld)
A 20 éves hős komlói bányász, Nyírádi József sírja az écsi temetőben. Fotó: Magyar Nemzetőrség
Az écsi csatáról Novák Tamás forgatott dokumentumfilmet a forradalom 60. évfordulóján, 2016-ban. Felvételünkön az alkotás plakátja látható.
A magyar foglyokat szállító szovjet páncélozott jármű nagy valószínűséggel BTR-152-es típusú lehetett. A BTR-152-es katonai járművet 1950 és 1993 között használták előbb a szovjet, majd az orosz hadseregben, s a hatvanas évek végéig 15 ezer darab készült belőle. A páncélozott kocsi első komoly bevetése Magyarországon volt 1956-ban. Mint szállító jármű nem volt túl fürge, Zil teherautó-alvázzal és -motorral gyártották, 7,62 milliméteres géppuskával szerelték fel, s ami a legérdekesebb adat, hogy 17 fő szállítására volt alkalmas. Ez alátámasztja a szovjet parancsnok jelentését az écsi tűzharcról, miszerint 17 foglyot helyeztek el a páncélozott szállító járműben Győrben. Fotó: Wikiédia
Aba Mihály, az écsi csatát megvívó tatabányai nemzetőrök vezetője.
Kovácshegyi Szilveszter tatabányai bányász, az écsi csata résztvevője, akit a Török István és társai perben ítélték súlyos börtönévekre.
Videók:
https://www.youtube.com/watch?v=xVaUujXj7fU
